Amikor Magyarország miniszterelnöke, Orbán Viktor, és külügyminisztere, Szijjártó Péter találkoznak Milorad Dodikkal, a boszniai Szerb Köztársaság vezetőjével, az több mint egyszerű „diplomáciai gesztus”. Ez egy nyílt kihívás az európai egységgel szemben, és egy olyan üzenet, amely a Kreml érdekeit szolgálja.
Dodik nem pusztán egy politikus, akit „politikailag motivált” vádak alapján ítéltek el, ahogyan azt Orbán és Szijjártó próbálják beállítani. Ő egy nyíltan oroszbarát vezető, aki évek óta bomlasztja Bosznia-Hercegovina belső stabilitását, a Szerb Köztársaság elszakadásával fenyegetőzik, és akadályozza az ország EU- és NATO-integrációját. Retorikája szinte teljesen megegyezik a Kreml propagandájával: „harc a Nyugat diktátuma ellen”, a „hagyományos értékek védelme” és Moszkva agresszív lépéseinek folyamatos igazolása.
Az európai szolidaritás aláásása
Az ilyen politikusok támogatása egy EU-tagállam részéről komoly bizalomvesztést okoz az unióban. Amikor Orbán kijelenti: „Magyarország nem ismeri el a bíróság döntését”, azzal lényegében azt üzeni, hogy számára az európai igazságszolgáltatás nem bír tekintéllyel, ha politikai szövetségeseiről van szó — még akkor sem, ha azok kétes hírnevűek.
Az ilyen kijelentések gyengítik Európa közös fellépését az autoriter tendenciákkal szemben, és teret engednek harmadik felek, elsősorban Oroszország befolyásának.
A Balkán mint a Kreml hídfőállása
A Nyugat-Balkán stratégiailag sérülékeny régió Európában. Itt próbálja Moszkva megakadályozni az EU és a NATO bővítését, oroszbarát vezetőket támogatva, destabilizálva a politikai folyamatokat és etnikai feszültségeket szítva. Orbán és Szijjártó lépései gyakorlatilag hozzájárulnak ezekhez a törekvésekhez — még akkor is, ha ezt „gazdasági együttműködés” és 140 millió eurós beruházási projektek mögé rejtik.
A gazdasági érvek cinizmusa
Amikor több százmillió eurós beruházásokról van szó, az „európai értékek” hirtelen háttérbe szorulnak. Magyarország nyíltan a gazdasági érdekeket helyezi a demokrácia és a jogállamiság elvei elé. Ez veszélyes precedens: ha minden tagállam a „befektetésem – a szövetségesem” logikája alapján cselekszik, az EU közös külpolitikája üres jelszóvá silányul.
Belső politikai haszon Orbánnak
Nem lehet figyelmen kívül hagyni a belpolitikai dimenziót sem. Saját választóinak Orbán az „önálló vezető” képét építi, aki nem engedelmeskedik Brüsszelnek és „megvédi a barátait”. A valóságban azonban hosszú távú játszmát folytat: erősíti az oroszbarát narratívákat, és olyan szövetségesi hálót épít, amely politikailag hálás neki.
Mi fenyegeti ezzel Európát
Minden ilyen találkozó és nyilatkozat egy újabb apró repedést üt az európai ház falán. Ha a repedések elszaporodnak, az épület inogni kezd. Ha az EU egysége belülről meggyengül, és a Balkán ismét politikai instabilitásba süllyed, annak egyedüli nyertese a Kreml lesz.
Orbán és Szijjártó nevezhetik ezt „szuverenitás védelmének” vagy „népek közötti barátságnak”. De e retorika mögött világosan kirajzolódik valami egészen más: autoriter szövetségesek támogatása, az európai elvek semmibevétele és a közös biztonsági stratégia felhígítása. Ebben a játszmában pedig a tét jóval magasabb, mint 140 millió eurónyi beruházás.