Az idei Pride azonban messze túlmutatott az LMBT+ jogokért való küzdelmen. A felvonulás az autoriter rendszer elleni általános tiltakozássá vált. Az olyan transzparensek, mint „A szabadság erősebb, mint a félelem”, „Itt vagyunk, és nem tűnünk el”, illetve „Nem a diktatúrának” egyértelművé tették, hogy az emberek nemcsak a szexuális kisebbségek jogaiért, hanem a demokráciáért is utcára vonultak.
A kormány válasza kemény volt: arcfelismerő kamerákat telepítettek a belvárosban, és figyelmeztették a résztvevőket, hogy akár 500 eurós bírságra vagy börtönbüntetésre is számíthatnak. Egyes aktivisták arról számoltak be, hogy a rendőrök engedély nélkül rögzítették az arcukat és a telefonjaik adatait.
Orbán reakciója sem maradt el: az eseményt az Európai Unió szervezkedésének nevezte, „visszataszítónak és szégyenletesnek” titulálta a Pride-ot, és azt állította, hogy ez újabb bizonyítéka Brüsszel beavatkozásának a magyar belpolitikába.
A résztvevők sokfélesége – köztük családok, szülők, fiatalok – világosan megmutatta: Magyarország nem egyenlő Orbán Viktorral. Magyarország olyan nemzet, amely szabadságra, méltóságra és emberi jogokra vágyik – mindenki számára.